A katona-egészségügy szerepe a rehabilitáció 20. és 21. századi fejlődésében

A katona-egészségügy célja és feladata a haderő állományának szűrése, egészségi felkészítése a feladatok végrehajtására, annak körülményeire, károsodás esetén gyógyítása és rehabilitációja. Az állandóan változó feltételek között a katona-egészségügy biztosítja a hadrafoghatóság fenntartását, a haderő feladatainak végrehajtását.

A második világháború után új politikai és katonai szövetségi rendszerek alakultak ki. A hidegháború időszakában a totális háború veszélye tömeghadseregek létrehozását követelte meg, a katona-egészségügy a sérültek tömeges ellátására rendezkedett be, és a hadtápszolgálat részeként, annak alárendeltjeként működött. A kétpólusú világrendszer megszűnésével a hagyományos értelemben vett fegyveres támadások esélye csökkent, a 20. század végére előtérbe került a válságkezelés és a békefenntartás. Ezek a politikai és társadalmi változások a biztonsági környezet teljes átalakulását, az aszimmetrikus és hibrid hadviselés megjelenését, emiatt a haderő felépítésének, az egészségügyi biztosítás átszervezését is magukkal hozták.

Weinhoffer Judit könyve speciális szempontok alapján feldolgozott 20. és 21. századi történeti áttekintés a katona-egészségügy és a rehabilitáció kapcsolatáról az első világháborútól napjainkig. A kötet az eseményeket nem történelmi, politikai, gazdasági súlyuk szerint, hanem rehabilitációs jelentőségük alapján elemzi.