Általános iskolás korom óta történész akartam lenni, amely szándékom két forrásból táplálkozott. Egyik édesapám történelemszeretete, aki ezirányú érdeklődését kielégítendő igen sok könyvvel rendelkezett. Ezek az ókortól napjainkig mindenféle témát felöleltek, és az ő rendszeres elbeszélései az olvasottakról magukkal ragadtak. A másik ilyen forrás egy konkrét darab az ő könyvei közül: Ceramtól A régészet regénye. E mű olyannyira megfogott, hogy gyerekként sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer majd én is felfedezek valami nagyszerűt. Megcsodáltam a könyvben közölt régi fotókat a piramisokról vagy épp az Istar-kapuról. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor életemben először ott álltam a berlini Pergamon Múzeumban, és megpillantottam az Istar-kapu csodás színeit. A könyv ma is megvan, féltve őrzött kincsem.
Eredetileg régész akartam lenni, az előbb elmondott élmények okán, de végül a hadtörténelemnél kötöttem ki, és soha nem bántam meg. Ebben nagy szerepe volt mentoromnak, Rázsó Gyulának, akinek szemináriumát rendszeresen látogattam. Ezért jelentkeztem a Hadtörténeti Intézetbe, ahol 1984 óta dolgozom. Kutatási területem a török hódoltság kora, azaz a 16–17. század története, ezen belül pedig elsősorban a törökellenes védelmi rendszert vizsgálom. Speciális kutatási területem a várépítészet és a tüzérség fejlődéstörténete a 14–18. században. Ettől némileg eltávolodva, jelenleg archontológiai/proszopográfiai kutatást folytatok a mondott időszakra vonatkozóan.