Tisztelt Olvasó!
A Zrínyi Kiadó igazgatójaként, a Haditechnika folyóirat egykori főszerkesztőjeként engedtessék meg néhány szubjektív gondolat hajdani kollégámról, aki egyszerre volt beosztottam és tanítómesterem. E rendhagyó nekrológ egy különleges képességű, régi vágású műszaki szakemberről szól, aki civilként, doktori rendfokozat nélkül is többet tudott a haditechnika-történetről, mint azok többsége, akik ezt a tudományt kötelező tantárgyként tanulták.
Sárhidai Gyula 1945. február 26-án, Budapesten született. A Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett. Egy gyerekkori súlyos betegség következményei miatt nem léphetett katonai pályára, de a haditechnika iránti érdeklődése élete utolsó napjáig megmaradt. A Műegyetemen megkezdett tanulmányait anyagi okok miatt félbe kellett hagynia, és esti tagozaton tanult tovább. A Budapesti Vegyiművek Tervező Irodájában segédszerkesztőként dolgozott, miközben esti tagozaton a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán okleveles gépgyártástechnológiai mérnök diplomát szerzett. Évtizedeken keresztül minden szabadidejét szakkönyvtárakban töltötte.
Éppen fél évszázada, 1974-ben került a Haditechnikai Intézetbe, ahol a Haditechnikai Szemle szerkesztője lett. Pályája során 1238 publikációja jelent meg – a teljesség igénye nélkül – a Haditechnika, az Asztronautikai Tájékoztató, a Hadtörténeti Közlemények, a Repülés, az Élet és Tudomány és a Műszaki Élet hasábjain. Szerzőként, társszerzőként és lektorként 61 könyv készítésében vett részt. Haditechnikai témájú könyvein generációk nőttek fel. Személyes élményként büszkén említem közös – ma már forrás értékű – munkánkat, A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig – 1920–2005 című kötetet.
Sárhidai Gyula a szakma mestere volt, aki fényképek és műszaki rajzok alapján első látásra felismerte a XX. század első hat évtizedének repülőgéptípusait, hadihajóit, harcjárműveit, haditechnikai fejlesztéseit. Jellegzetes nagykeretes szemüvege mögül komoly tekintettel tanulmányozta a dokumentumokat, és akkor sem jött zavarba, ha az eszközök műszaki tartalmáról kérdezték. 2009-ben tanácsosként vonult nyugdíjba, de még egy évtizeden keresztül aktív külsős tagja maradt a Haditechnika szerkesztőségének. Az utóbbi években lektorként segítette a folyóirat munkáját. Tevékenységét számos szakmai szervezet elismerte; a TIT Repülés Történeti Társaságnak, a Magyar Asztronautikai Társaságnak, a Hadtudományi Társaságnak és a Tudományos Újságírók Klubjának egyaránt tagja volt. A Repüléstörténeti és Tudományi Könyvtár kuratóriumi elnökeként gondoskodott a hazai repüléstudománnyal kapcsolatok kötetek összegyűjtéséről és állományvédelméről, és maga is többezres szakkönyvtárat hagyott az utókorra.
Sárhidai Gyula 2024. július 15-én hunyt el. Halála napjáig dolgozott, de az utolsó lektorálást már nem tudta befejezni.
Emlékét őrzi a szakma, az egykori Haditechnikai Intézet munkatársai, írásainak olvasói és azok a hajdani ifjak, akik az ő könyvein nőttek fel.
Dr. Hajdú Ferenc