Zubovits Fedor bejárta a 19. század második felének és a 20. század elejének hadszíntereit. Részt vett az 1866-os königgrätzi ütközetben, Garibaldi oldalán harcolt Róma alatt, haditudósítóként kísérte az olasz–török háborút, sőt, a Monarchia katonai megfigyelőjeként Albániában is teljesített szolgálatot. Idős korában, 68 évesen, ismét fegyvert fogott: az első világháború idején aknászosztagát maga vezette a Kárpátok frontvonalába, ahol súlyosan megsebesült, de visszatért a harctérre, és kitüntetésekkel vonult nyugállományba.
A könyv külön érdeme, hogy Zubovitsot nemcsak mint katonát, hanem mint feltalálót is bemutatja. A „szárazföldi torpedó” és a botlódrótos akna – amelyek szabadalmait számos ország megvásárolta – a korabeli haditechnika élvonalába emelték őt. Távlovas rekordjaival, sporteredményeivel, közéleti szerepvállalásával, sőt politikai törekvéseivel is lenyűgözte kortársait.
A „katonacelebként” emlegetett kapitányt nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sajtó is figyelemmel kísérte. Írásait rangos lapok közölték, Krúdy Gyula pedig irodalmi figurává formálta: ő nevezte Zubovitsot „az igazmondó magyar Háry Jánosnak”, aki bár a legcsodásabb történeteket mesélte, „egyetlenegyszer sem lehetett rajtakapni, hogy nagyobbat mondott volna az igazságnál”.
A Fegyvert s vitézt éneklünk podcast legutóbbi adásában a könyv szerzője mesélte el e rendkívüli életút feltárásának kulisszatitkait. A beszélgetésből kiderül, hogy miként vált a véletlennek köszönhető múzeumi leletből doktori disszertáció, majd monográfia, és milyen történeti-módszertani kihívásokkal kellett szembenézni ahhoz, hogy hitelesen rekonstruálhassa Zubovits pályáját.
A kötet egy sokarcú hős emléke előtt tiszteleg. Egy olyan ember előtt, aki minden tettével a hazáját szolgálta – békében és háborúban, itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a magyar katonai múlt különleges sorsai, az életrajzi történetírás, vagy éppen a monarchiakori haditechnika és diplomácia iránt.
Keressék csatornáinkon!
