Ki vagyok én? (lírai önéletrajzféle)
Egy borsodi bányásztelepülésen, Alberttelepen születtem meddőhányók, csillék és a meló világában. Izgalmakban gazdag, érdekes gyerekkorom volt. Mozgó tehervonatokra ugráltunk, közöttük fogócskáztunk, szenet csórtunk a vagonokbó
l és lyukat kapartunk a beomlott bányajáratokba. Vulkánnak láttuk a füstölgő meddőhányót és sárkánybarlangnak a bánya bejáratát. Ez a földmélységbe vezető lyuk nyelte el nap mint nap apámat és sok száz más férfit, hogy nyolc órával később fekete szénporral megfestve, fáradtan újra napvilágra engedje. Mindegy, mit mondtak a felnőttek, mi gyerekek tudtuk, hogy odalent tűzokádó sárkányokkal csatáztak, lángok kormától feketék, harctól fáradtak.
Ártéri tavakban fürödtünk, fűzfavesszőre szúrt agyaggolyókkal lődöztük egymást, ujjnyi vastag halakat és lopott kukoricát sütöttünk nyárson. Vasárnaponként kaptunk egy forintot, választhattunk a kétgombócos fagyi és a matiné között. Atlétában, klottgatyában, dorkóban jártunk egész nyáron, de nem cserélném el semelyik lakóparki gyerek életére. Nem nyávogtak fölöttünk szülők, nem kellett vigyázni a rucinkra, és nyáron senki se volt beteg… őszre tartogattuk.
Iskolaidőben alig tudtak életet verni belém, de szünidőben virradatkor már Népszavába csomagoltam a zsírosdeszkát, és türelmetlenül füttyögtem a haverok ablaka alatt. Estig eltűntünk a felnőttvilágból, csak az alkonyat és az éhség űzött haza minket.
A tél unalmát könyvekkel éltem túl, három olvasójeggyel jártam a könyvtárba. Hokedlin kuporogtam a sparhelt melletti sarokban, szagoltam a készülő lecsót vagy fokhagymás pirítóst, kifüleltem szüleim intim sustorgását, és faltam, zabáltam a könyveket. Tizenöt éves kapitányként uraltam a tengert, megtaláltam a kincses szigetet, átléptem a Rubicont, elvetve a kockát, elvesztettem az illúziókat, megtudtam, kiért szólt a harang. Kamaszként átbeszélgettem éjszakákat, csápoltam Illés- és Omega-koncerteken, kakaskodtam italgőzös bulik után és kerestem megnyugvást éjszakánként szerető lánykebleken.
Mondhatni, a kamaszkorom is jól telt el.
Felnőttkorom küszöbén leléptem a majd’ kötelező bánya elől, és behajóztam a kavicskotrókhoz. A FOKA volt a hajósvállalatok szegénylegénye, telis tele rejtőjenős figurákkal. Túléltem két év katonaságot, egyhónapnyi fogdával, örökös laktanyafogsággal, elvégeztem a Hajózási Főiskolát és hajóztam egy évtizedet. Voltam matróz, fedélzetmester, kormányos, végül hajóhadnagy. Racionális, kemény élet volt, kevés teret engedett a kreativitásnak, így a kapitányi vizsga előtt átnyergeltem a vállalkozás világába. Művészet-ipar határán munkálkodó batikoló, később faműves lettem. Ezekben a szakmákban is a földön kellett járni, de kiélhettem kísérletező, új utakat kereső adottságaimat. Jelenleg is szerelmetes faművességemmel keresem a kenyérrevalót, immár másfél évtizede. Tatárszentgyörgy közelében élek, dolgozom egy erdei tanyán. Három életteli gyermekem segít fiatalnak, könyvtárnyi könyvem álomkergetőnek maradni, a számítógépem milliónyi lehetősége frissen tartja az elmémet. Könyvek álmodozó szerelmese maradtam egész életemben, és mindezek mellett gyakorlatias ember. Két véglet: realitás és az álmok. Egy évtizede megtaláltam magamnak a hangok világát is. Az internet végtelen zenei választékában ráleltem arra a kétezer számra, melyet soha sem tudok megunni. Munkahelyem zaját zenével tompítom, álmaimat fába faragom, sőt most már meg is írom. (Érdekes látvány lehetek hosszú, ősz szakállammal, nyakamban mp3 playerrel, kezemben 40-es Husqvarna láncfűrésszel, amint porban, zajban alakítom, formázom a fát és himbálom magam a zene ütemére.)
2008 tavaszán pötyögtem le első novellámat, tettem tétova lépéseket a Karcolat Műhely arénájában. Beszélgettünk, vitáztunk, öltük egymást, de gyarapodtunk tudásban. 2010-ben megjelent az első novellám, 2011-ben az első antológiám, két évvel később az első regényem. Köszönöm a sorsnak, hogy mindezt megérhettem. Valamikori hajós-melós nyelvemen ezt úgy fogalmaznám meg: jó balhé volt ez az élet, megérte végigcsinálni.
Írtam mindezt 2013-ban meghatódva magamtól. Most, 2021 elején 66 éves vagyok, és a 19. könyvemet írom!
