Hősök Naptára 1914–1918

"Több, mint egy évszázaddal a harcterek poklát követően most rajtunk a sor, hogy leporoljuk eleink dicsőséglapjait. Kötelességünk ez, mert nagyapáink, dédapáink, ükapáink ők, akiknek képe talán visszanéz ránk a családi fényképalbumból! Hozzájuk képest mennyire egyszerű feladatunk van, hiszen nem kell hónapokon át lerongyolódott ruhában a patkányoktól hemzsegő lövészárokban élnünk, nem kell rettegnünk a földet remegtető tüzérségi tűztől, vagy a gáztámadástól, nem kell éheznünk és fáznunk, és nem kell szuronyt döfnünk az ellenség testébe. Nem kell egymás arcába lihegve végignéznünk, ahogy véres kezeink között kiszenved valaki csak azért, mert más uniformist visel." (Részlet Illésfalvi Péter szerkesztő előszavából.)

"A kötetben lapozva olvashatunk hősiességről, helytállásról, az önfeláldozásig terjedő bátorságról, de legfontosabb üzenete számunkra, hogy a benne szereplők a haza hívó szavára nem késlekedtek fegyvert fogni és akár az életük árán is tették a kötelességüket. Tetteik nem évülhetnek el, hiszen szükség van hőseink példájára, erőt adnak a ma élő magyarság számára a mindennapok során, és ha a szükség úgy hozza a jövőben, akkor fegyverrel a haza szolgálatában." (Részlet Maruzs Roland szerkesztő előszavából.)

"Ajánlom unokáim korosztályának, akik most olyan idősek, mint nagyapám volt akkor, amikor a frontra került. Ha kicsit elgondolkoznak a könyvben összegyűjtött epizódok olvasása közben, és kicsit utána érdeklődnek saját nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk sorsának, akkor talán rádöbbennek, milyen kegyes a Sors, hogy ebben a korban születtek. Talán elégedettebbek lennének, talán kevésbé keresnék az agresszív játékokat. Talán a történelemhez (a tantárgyhoz is) másként viszonyulnának, hiszen saját családjuk ősei és hősei saját borükön tapasztalták meg a háborút, élték át az eseményeket, helytállásukkal kisebb-nagyobb mértékben alakították azt." (Részlet Szentváry-Lukács János szerkesztő előszavából.)