A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. 

Részletes információk a sütikről.

 

B. Szabó János

B. Szabó János

„...a kora újkort nagyon nehezen lehet megérteni komoly középkoros ismeretek nélkül, ... valójában a teljes intézményrendszer és a hadszervezet a középkorban gyökerezik.”

B. Szabó János (1969) történész, művészettörténész, tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, majd tudományos fokozatát (PhD) a Debreceni Egyetemen szerezte.

Jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum történész muzeológusa.

Kiállítás, amiben kurátorként legutóbb közreműködött: Lovasíjászok Budapest múltjából A szkítáktól az oszmánokig. Budapesti Történeti Múzeum, 2020.

A Zrínyi Kiadónál megjelent kötetei: Magyarország hadtörténete I. és II. kötet.

 

Ahogy ő mondja…

„Szüleim elmondása szerint nyolc éves voltam, amikor először kijelentettem, hogy én történész leszek. Persze akkoriban számomra meglehetősen homályos lehetett, hogy mit is jelent történésznek lenni, mivel foglalkozik egy történész. Valami olyasmi lehetett a fejemben, hogy a történész olyan valaki, aki a történelemmel foglalkozik, és a történelemről ír. Ezek után igen határozott céllá vált, ami felé mindenképp törekedtem. Nagyon szerettem az ifjúsági regényeket, valamint a történelmi filmeket. Volt egyfajta családi indíttatás is. Dédapám huszár volt az OsztrákMagyar Monarchia hadseregében. Emléklapja ki volt függesztve a nagyszülőknél, ami nagy hatással volt rám. Emellett gyerekkoromban együtt éltünk egy olyan bácsival, aki mindkét világháborúban harcolt, az elsőben szintén huszárként. Ő nagyon sokat mesélt nekem az életéről, meg a kalandjairól. Hatására már gyerekfejjel a hadtörténet iránt kezdtem érdeklődni, majd később erre specializálódtam, mint történész.

Eredetileg nem a középkor fele indultam el, de az ismertebb könyveim ezzel az időszakkal foglalkoznak. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny keretében az Erdélyi Fejedelemség történetével, vagyis egy kora újkori témával kezdtem el foglalkozni, majd az egyetemen is ez maradt a fókuszban. Eszerint választottam órákat és szakdolgozati témát, majd az első könyvem is az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről szólt. Aztán nagy váltás következett be, mert néhány évre felhagytam a tudományos tevékenységgel, elsősorban a közszolgálati bérek miatt. Amikor visszakerültem erre a területre, jó ideig szabadfoglalkozású értelmiségi voltam. Két ismertebb könyvem, A tatárjárás és A mohácsi csata ennek az időszaknak a termékei. Az elvárás ekkor az volt, hogy olyan témákról írjak, amelyek jobban érdeklik az embereket, amikről szívesen olvasnak. A 2006-os 480. Mohács-évforduló, illetve a Nemzeti Múzeum 2007-es Dzsingisz kán-kiállítása jó apropót szolgáltattak ezekhez az írásokhoz. De valójában addigra már fölépült bennem egy elgondolás arról, éppen Az Erdélyi   Fejedelemség hadserege című könyvem írása közben, hogy a kora újkort nagyon nehezen lehet megérteni komoly középkoros ismeretek nélkül, és hogy valójában a teljes intézményrendszer és a hadszervezet a középkorban gyökerezik. Ahhoz, hogy érthetővé váljon a kora újkor alakulása, sokkal jobban kell ismerni középkort. Így innen fordultam vissza az időben.”