„A Neugebäude, a pesti térségen álló Újépület tízezer négyszögölnyi területen szabályos négyzetalakban épült óriás-kaszárnya. A négy világtájra néző háromemeletes épület négyszögű udvart zár közre. Négy sarkához a négyszög átlói irányában még egy-egy kisebb épület is tartozik. A két északi pavilon katonai fogháznak épült. A II. József rendeletére emelt Újépület – Pest-Buda elfoglalása után – a státusrabok börtöne lett 1849 nyarától kezdve. A hajdani laktanyai szobákból rácsos ajtókkal felszerelt börtöncellák váltak. Az 5. számú pavilonban magyarok raboskodtak.
A pestiek messze elkerülik az épületet, csak az közelít hozzá reménykedve, aki bízik abban, hogy hírt kap elveszett fiáról, férjéről, testvéréről, vagy szüleiről. Az első és második emelet ablakai alulról befalazottak; felülről sárga deszkák engednek be kevés világosságot.
A börtön gyorsan megtelt Pest-Buda osztrák kézre kerülése után. A hadbírók élet és halál urai. A börtönőrök csehek, morvák, ritkán németek. Vesztőhelye az 5. pavilon kapuja mögötti tér. Itt állítják fel az akasztófákat, szemközt a kijárattal.
Batthyány Lajos 1849. szeptember 12-én érkezett ide olmützi fogságából, miután különböző várakban már nyolc hónapja raboskodott. A pozsonyi hajókikötőben találkozhatott hosszú idő után feleségével, a megtört Tonyval, ahogyan becézi Antóniát. A találkozás nem várt öröm, hiszen kabinjában fogadhatta szeretteit: asszonyát s két lányát, valamint a majdnem kétéves Elemért, a család szemefényét.
A koronázóvárosból gőzhajón indultak a foglyok Pestre, de csak Győrig lehetett biztonságban hajózni, mert Komárom még Klapkáé, ezért szekerek vitték Kisbéren, Móron, Székesfehérváron át a fogolyszállítmányt a pesti Újépületbe, ahol Batthyány érkezése előtt már itt raboskodott Rudnyánszky József besztercebányai és Jekelfalussy Vince szepesi püspök, gróf Károlyi György, gróf Ráday Gedeon főispán, báró Perényi Zsigmond, Csányi László és Szacsvay Imre, valamint a híres pesti orvostanár: Balassa János. Ezzel a névsorral vannak tele a birodalmi újságok, a soknyelvű hírlapok. Batthyány társa Pázmándy Dénes, a debreceni trónfosztó országgyűlés elnöke, előtte az ország bírája. Két összetartozó államférfi!
A börtön gyorsan elnyeli az újabb foglyokat. Batthyányék megérkezése napján, szeptember 12-én Gábel Mátyás selmeci bányamestert lőtték főbe. Rosszul indult a fogság...”
E sokatmondó regénykezdésből is kiderül, hogy Takács Tibor történelmi regénye Magyarország első miniszterelnökének, gróf Batthány Lajosnak az életét dolgozza fel. Batthány lemondása után harcolt a honvédseregben, országgyűlési követté választották, tagja volt a Windischgratztől 1848 végén békét kérő küldöttségnek. Elfogása után kötél általi halálra ítélték, de az ítéletet később a nyakán saját kezével ejtett sebek miatt golyó általi halálra módosították. A mű a fogságba vetett ember vívódásait tárja elénk, a halál torkából visszapillantó rab nagy megjelenítő erővel ábrázolt emlékein keresztül megismerhetjük Batthány életét.
